Szivar.info

Kedves Látogatók!


Azért gyűltünk itt most össze (terveink szerint), hogy magunk és a többi szivarbarát előtt hitet tegyünk a szivarozás fennkölt szokása mellett. A társadalom azon kis szeletét képviseljük, akik hódolnak eme nemes szenvedélynek, a társadalom nagyobbik részének értetlenségét, netán rosszallását kiváltva.
Épp ezért adódik a kérdés, mi a jó ebben? Mi a jó a dohányzásban, a szivarozásban? Erre próbálok most válaszolni.
Mi azon emberek közé tartozunk, akik a dohányzást nem a nikotinnal kötik össze, hanem az ízekkel, a rituálékkal, a szabadon áramló gondolatokkal. Ha így nézzük, akár párhuzamot is vonhatnánk a zene és a dohányzás között. De ez a párhuzam nem lenne tökéletes, mert a zene teljesen ember által létrehozott dolog, viszont a dohányzás - és még inkább a szivarozás – a természet és az ember csodálatos, hibrid keveréke. (Így inkább a bor élvezete hasonlítható leginkább a szivarozáshoz)
Ha már összehasonlítás, célszerű szétválasztani a dohányzáson belül a cigarettát és a szivart. A cigaretta gyors, azonnal kézre álló, egyszerű dolog. Előkapja az ember, meggyújtja, elszívja és eldobja. Ennyi. Instant élvezet. Ezzel szemben a szivar egy teljesen más világ. Ott kezdődik, hogy már a tárolása is odafigyelést és egy kis hozzáértést kíván. A meggyújtása, elszívása, de még az eloltása is. Szivart ugyanis sosem nyomunk el, megvárjuk, amíg kialszik magától!
Mint láthatjuk, a szivar minden részletében szertartások tömkelege. Nem is lehet elkapkodni. A szivarozó ember nem türelmetlen, nem kapkod ide-oda. Inkább kivárja a megfelelő pillanatot, hogy aztán háborítatlanul és teljesen kiélvezhesse a rá váró nagyszerű pillanatokat. Márpedig abban nincs hiány. Mint látjuk, éles a kontraszt tehát a cigi egyszerűsége és a szivar összetettsége közt.
Először is, van neki íze. Ez egy kezdő szivarosnak nem tűnik föl talán elsőre, de egy tapasztaltabb már pár pöfékelés után meg tudja mondani, hogy honnan származik az adott szivar. Minden szivarnak más és más íze van, és olyan összetett ízvilág tárulkozik ki előttünk, amit el sem tudunk képzelni, amikor ránézünk egy szivarra.
Pedig már ez is meghatározó momentum. A szivarok nagy része már első pillantásra is magukkal ragadják az embert. Rengeteg nem dohányzó (sőt, hölgy!) ismerősöm is elragadtatással tekint egy-egy szál szivarra, mondván: milyen szép. Semmi mesterkéltség, csak úgy egyszerűen szép, ahogy a természet a dohánylevelet adta. Arról nem is beszélve, hogy a jól elkészített és helyesen tárolt szivarnak a tapintása is kellemes.
Ezen kívül, az egyedi ízeken túl, minden szivarban érezni a dohányültetvényt simogató napfényt és szelet, a Karibi-térség hangulatát, a dohánnyal foglalkozó emberek nehéz és szorgos munkáját, a szivar fiatalkorát. Mert a szivarnak élete van. Ezt érezzük is, amikor kifújjuk a füstöt, és nézzük, ahogy gomolyog az ég felé. A szivar egész életében erre a percre készül. Hogy örömöt okozzon nekünk. Honlapunk ezért is készült, hogy mi is fel tudjunk készülni arra a percre, amikor meggyújtunk egy nemes dohányrudat.


Szivarbaráti üdvözlettel,
Don José, Don Luigi és Don Salvatore

 

Szavazás

Miről olvasnál szívesen?